2019. december 25., szerda

Miért pont Kumano Kodo?


A neten szörfözve mindig lementem azokat a helyeket, amik megtetszenek. Aztán szépen várnak a sorukra, míg ők lesznek a befutók. Kumano Kodoval nem így történt. Májusban hazajöttem Japánból és pár hétre rá láttam róla képeket. Egyből beleszerettem. Elkezdtem keresgélni és egyre jobban megtetszett. Próbáltam minél több infót beszerezni és utána elindult a tervezés.

Egy kis ízelítő, hogy mégis mi ez az egész:

Az első legfontosabb dolog, hogy Kumano Kodo a Világörökség része.
A Kii-hegység sűrű erdőiben található, a Csendes-óceánra néző három szent hely - Yoshino és Omine, Kumano Sanzan és Koyasan -, amelyeket zarándokútvonalak kötnek össze az ókori fővárosokkal, Narával és Kyotoval.

Ezek a zarándokutak a következők:
Nakahechi, Ohechi, Iseji, Kohechi és Omine Okugake.
Az útvonalak közös neve Kumano Kodo ( 古道, Kumano Kodō), ami a zarándokutak hálózatára utal. Több mint ezer éve járnak az emberek ezeken a zarándokutakon. Régen a császárok, a szamurájok, a gazdag és a szegény emberek rótták az ösvényeket. Manapság a világ összes tájáról érkeznek ide. A nagyon elszántak először végigmennek az El Camino de Santiago zarándokúton (Szent Jakab útja), ami szintén egy ősrégi zarándokút és szintén a Világörökség része. Ezután elmennek Japánba, ahol valamelyik zarándokutat végigjárják. Ezután kapnak egy oklevelet, amivel igazolják, hogy megcsinálták mindkettőt. Na, én ennyire nem vagyok bevállalós, ezért csak kisebb túrákat fogok csinálni.

Egy kb. 8 km-es túra.

2019. december 20., péntek

Juhé! Már csak 99 nap!

Hááát...
Sokat gondolkoztam, hogyan is kezdjek hozzá ehhez a bejegyzéshez :)
A zizibogár a szokásosnál korábban érkezett, mondhatjuk úgyis, hogy sokkal-sokkal előbb, ezért már augusztusban elkezdtem nézegetni a repjegyeket jövő tavaszra. Csak néztem és néztem. Az árak az egekben (370-380ezer). Elszomorodtam, hogy miért, hiszen tavaly ilyenkor lement az ár. Vártam és vártam, míg egy szépséges szeptemberi napon eljött az én napom :) Egy hétig figyeltem az árak mozgását, le-fel nem sokat változott. Végül belevágtam és egy hirtelen ötlettől vezérelve megvettem a jegyeket. Azóta az árak szép lassan emelkedtek, míg ma már megint az egekben járnak. A lényeg, hogy 400ezer felett vannak. Meg leírni is fájt.
A jegy vásárlása után mindenféle fórumon próbáltam utastársakat találni. Végül 2 lánnyal megyek, akik az út második felére csatlakoznak hozzám. Előtte ők Kínában lesznek és oda is mennek vissza. Az út első felét meg majd túlélem valahogy egyedül. Remélem, hogy az 1 hét után nem fogok magamban motyogni :)
Szóval, izgatottan várom a tavaszt, hisz cseresznyefa virágzáskor még sose utaztam :)