3. nap

Reggel fél hétre állítottam be a telefont. Mikor jelzett kinyomtam és átfordultam a másik oldalamra :) Adtam magamnak még negyed órát. 7 órakor csöngött a szobatelefon. Japánul és angolul ébresztettek. Nem szóltam bele, hanem letettem. Gondolom, hogy ezért újra hívtak és angolul ismét szóltak, hogy keljek fel. Utána szépen megköszöntem :) Az egyik csoporttársammal lementünk reggelizni. Én virslit ettem ketchuppel, mert mustár nem volt. Reggeli után elbúcsúzkodtunk és elindultam Kamakura felé. Szerencsére csak egyszer kellett átszállnom. Az út kb. 1 órás volt. Az állomástól a Bevásárló utca felé mentem.

Kicsit szemerkélt az eső, de nem volt vészes. Először a Kencho-jit néztem meg. Kencho-ji leírással nem készültem, mert véletlenül kerültem oda. A terv egy másik hely lett volna, ha az időjárás engedte volna.

Épp végigjártam, amikor úgy eleredt az eső, mintha dézsából öntenék. Ennek, a szentély melletti iskolában tanulók nagyon örültek. Na én, nem igazán. Jó sokáig esett, úgyhogy addig behúzódtam egy eresz alá.

Az esőkabát ötlet nem vált be. Nagyon meleg volt. Amikor felvettem, akkor úgy éreztem, mintha szaunában lennék. A zuhogó eső ellen egyáltalán nem véd. 

Úton a Hachimagu felé. Itt az eső már csak épphogy szemerkélt.

Kétszer voltam már Kamakurában és idáig egyszer sem tudtam megnézni a Hachimangut. Először már bezárt, mert du. 5 után értem oda. Másodszor meg túl fáradt voltam, hogy neki induljak az állomástól. Akkor Enoshimát jártam be és megnéztem a Nagy Buddhát. Erre már nem volt erőm. De most, igen :) Hátulról vettem be, mint egy várat. 

Hachimangu – Kamakura

A szentélyt a tengertől három torii-n keresztül lehet elérni. Az első a strand közelében található.

Ez a második:

A harmadik torii-n áthaladva három kis híd közül választhatunk, hogy melyiken megyünk tovább. Persze a középső le van zárva. 

A hidak egy csatornán ívelnek át, ami összekapcsolja a közös néven, Genpei tavakat. A kifejezés a Minamoto (másnéven „Genji”) és a Taira (másnéven „Heike) klán nevéből származik, akik egymás ellen harcoltak. A Taira-tóban 4 sziget (a shi szó jelentése „négy” és „halál”), míg a Genji-tóban 3 található (szan szó jelentése „három” és „élet”). Yoritomo felesége, Masako, azért építette a tavakat, hogy férje győzelmének ünneplésével bosszantsa a Taira klán leszármazottait.

A tavakat elhagyva rövid séta után elérünk magához a szentélyhez.

Tsurugaoka Hachimangu Kamakura legfontosabb szent helye. 1063-ban alapította Minamoto no Yoriyoshi. 1180-ban Minamoto no Yoritomo, a Kamakura kormány első sógunja költözött ide. A hely Hachimannek volt szentelve, aki a Shinto háború istene és a Minamoto család védnöke. A lépcső bal oldalán volt egy ginkofa. 1219-ben itt támadták meg Yoritomo másodszülött fiát, Minamoto no Sanetomot, és brutálisan meggyilkolták. A fejét soha nem találták meg. A gyilkos Minamoto no Yorii másodszülött fia, Minamoto no Yoshinari (Kugyō), aki történetesen Sanetomo unokaöccse volt. Így akart bosszút állni, hogy megfosztották a sóguni címhez való jogától. Ezzel megszakadt a Minamoto vérvonal. A Minamotok helyébe Yoritomo feleségének, Masakonak a nemzetsége, a Hōjō klán lépett.

Hogy jobban értsük egy kis ki-kicsoda:

Minamoto no Yoritomo

Minamoto no Yoritomo japán sógun, a Kamakura-bakufu alapítója és első vezetője. 1192 és 1199 között kormányzott. Apja a Heiji-lázadás során 1160-ban elesett a Tairák ellen vívott harcban, fiait ekkor vidékre száműzték

Született: 1147. május 9.

Meghalt: 1199. február 9.

Szülők: Minamoto no Yoshitomo

Házastárs: Hōjō Masako (házas. 1179.–1199.)

Testvérek: Minamoto no Yoshitsune, Minamoto no Noriyori

Gyermekei: Minamoto no Sanetomo, Minamoto no Yoriie

Minamoto no Yoriie

Született: 1182. szeptember 11.

Meghalt: 1204. augusztus 14.

Szülők: Minamoto no Yoritomo

Házastárs: Wakasa no Tsubone

Testvére: Minamoto no Sanetomo

Gyermekei: Minamoto no Ichiman, Minamoto no Yoshinari (Kugyō), Minamoto no Senju-Maru

Képek a Hachimanguról:

Fent már írtam, hogy a lépcső bal oldalán állt az a bizonyos ginkofa. 2012-ben villámcsapás és esőzés miatt kifordult a helyéből. Így nézett ki előtte.

És így pedig most:

Innen nem nagyon látszik, de a földben maradtak gyökerek és a törzs egy icipici része. Elképesztő, de elkezdett kihajtani :)

További képek:

Kicsit letértem az útról és a szentély melletti óvodánál találtam magam. Jobban nem mertem garázdálkodni, mert nem akartam, hogy észrevegyen a biztonsági őr.

Kamakurától a pályaudvar képével búcsúzok :)

A vonatra felszállva a yokohamai Kínai negyedbe mentem. Két fiatal férfi állt a kijáratnál. Az egyik adott reklámajándékot, a másik utánam futott. Először nem értettem, hogy miért kérdezi, hogy beszélek-e japánul. A végén kiderült, hogy potenciális apartman bérlőnek néztem. Lehűtöttem szegényt, hogy csak városnézésen vagyok :)

Képek a Kínai negyedről:

Ez volt az ebédem:

Ha jól tudom, akkor húsos gőzgombóc a neve.

A Kínai negyedben az egyik boltban vettem cukorkát. Az eladó lány látta, hogy már van 4 szatyrom. Mondta, hogy szívesen beleteszi az összes cumóm egy nagyba. Szépen megköszöntem, ő meg elkezdte elrendezni a dolgokat a nagy szatyorban. Minden belefért. Nagyon rendes volt, hogy felajánlotta. A vásárlások után lementem a tengerhez.

Hikawa Maru – japán óceánjáró

És akkor nézzük meg, hogy milyen is egy óceánjáró belülről:

Gyerekeknek játszó szoba:

Étkező:

És a többi helyiség:

Első osztály dohányzója:

Első osztályú kabinok:

Yamashita park:

A mai utolsó állomásom Shibuya volt. Tádá, sikerült megvennem a nővéremnek a Michel Teló cd-t. Nagy rajongója az úrnak :) Vettem Yamapi dvd-t is és kaptam hozzá ajándék posztert.

Ilyen volt Shibuya, amikor megérkeztem:

Hachiko, a hűséges kutya

És az esti fényei: