Az én napom is eljött végre, amikor egyedül barangolhatok :)
Még itthon elterveztem, hogy Enoshima szigetére és Kamakurába szeretnék elmenni. Az utat előre megterveztem az átszállásokkal együtt. Fujisawai állomáson átszálltam az Enoden Line vonatára és ezzel mentem Enoshimáig. A képen láthatóak a menetidők. Itt már nagyon jól jött a feltöltött Suica kártyám :)
 |
| Ganbarou Nihon :) |
 |
| Madár a kábelrengetegben |
 |
| Út Enoshima szigetére |
 |
| A szigeten élő madarak |
 |
| Háttérben az enoshimai világító/kilátó torony |
 |
| Magányos jet-ski |
 |
| Az első torii bronzból készült |
 |
| Korán mentem, így az üzletek még zárva voltak. |
 |
| A második torii |
 |
| Hetsu no miya szentély |
 |
| Nakatsu no miya szentély |
 |
| Kézmosó |
 |
| A víz a sárkány szájából folyik :) |
 |
| Okutsu no miya szentély |
 |
| Az Iwaya barlanghoz vezető út |
 |
| Enoshima déli partja |
 |
| Iwaya barlang |
 |
| Ezzel a hajóval mentem vissza a szárazföldre |
Az állomáson nem kellett sokáig várnom a vonatra. A Hase állomásig mentem vele. A leszálláskor már éreztem, hogy fáj a lábam. A hiperszuper quechuás gyalogló szandál szépen feltörte. Az állomástól nem messze volt egy bazársor. Mindenféle üzlet volt ott. Célirányosan papucsot kerestem. Volt is kirakva elég sok fajtájú. Az eladó egy fiatal srác volt. Mutatja a választékot. Minden áron egy halacska formájút akart rámbeszélni, mert hogy az milyen kawaii. Mondom neki, hogy az Magyarországon nem igazán kawaii. Ezen jót rötyögött. Kár, hogy nem fényképeztem le. Úgy kell elképzelni, hogy még a pikkelyek is ki voltak rajta alakítva. A talpam biztos jó akupunkturás masszázst kapott volna, de másnap nem valószínű, hogy lábra tudtam volna állni. Így maradt a szenvedés. Kamakurában először a Nagy Buddha szobrát néztem meg. 3 éve vártam erre a pillanatra, amikor ugye későn értem oda. Egy idős úriember megkérdezte, hogy lefényképezzen-e a szobornál. Persze, hogy igent mondtam. Pár szót váltottunk japánul. Aranyos volt, amikor megdicsérte a tudásom.
 |
| Daibucu, azaz a Nagy Buddha szobra, ami 13 méter magas |
 |
| A Nagy Buddha "papucsa" |
 |
| Kisiskolások mennek a Nagy Buddhához |
Lebuktam, hogy lefényképeztem őket. Az egyik gyerek szólt a tanító néninek, de nem lett belőle baj.
Az irányt ezután a Hasze-dera templom felé vettem. A Hasze-dera a kegyelem boszacujának, a 11 arcú Kannon istennő aranyozott szobrának otthona. A templom kertjében rengeteg Dzsizó szobor található. Dzsizó az úton lévők és a korán elhalt gyermekek védőszentje. Egyes Dzsizó szobrokat piros kötött sapkával, illetve kendővel öltöztetnek fel. Ezt olyan asszonyok teszik, akik művi vagy természetes úton vesztették el magzatukat.
 |
| Kannon-do terem |
Ebben a teremben tekinthető meg Kannon istennő 9,18 méter magas, aranyozott fából készült szobra. Bent tilos fényképezni.
 |
| Fudo Myo-o, egy dühös isten karddal és kötéllel a kezében, körülötte pedig lángok |
Fudo Myo-o az egyik legkedveltebb istenség Japánban. Az ijesztő nézésével félemlíti meg a gonosz szellemeket.
 |
| Bicikli parkoló Kamakura állomás közelében |
A Hasze-dera templomtól Kamakura állomásra busszal jutottam el. A szállásra vissza már más útvonalon mentem. A Yokosuka Line vonatával jutottam be Tokióba. Többször átszálltam. Végül Ebisunál bekeveredtem egy drogériába. Szegény eladónak mutattam a lábam, hogy milyen. Aranyárban adott 6 db csodaragtapaszt. Viszont olyan jó volt, hogy utána egyáltalán nem fájtak a sebek a lábamon.
 |
| MatsuJun az Ebisu állomás közelében :) |
