Shingu

Ma ismét cuccoltunk. 9 óra 20 perckor indult a vonatunk. Takiban át kellett szállni és 13 óra 20 perckor érkeztünk Shinguba. Először a szállodába mentünk. A becsekkolás csak 15 órától volt, de legalább a csomagokat itt tudtuk hagyni. Az eső még mindig hol szemerkél, hol zuhog. Kezdésnek a Kamikura szentélyhez mentünk. A képeken is látszik, hogy nagyon meredeken, lépcsőkön kell oda felmászni. Mikor felfelé mentem egy kisfiú megcsúszott lefelé. Szerencsére popsira esett. A papucsa lerepült a lábáról. Pár lépcsőt visszamentem érte, majd hozzáérve odaadtam neki. Én a feléig mentem és végül visszafordultam. Mivel a kövek csúszósak voltak féltem, hogy engem is baleset ér. A szentélyről készült három képet az útitársam fotózta.

Kamikura Shrine

A Kamikura szentélyhez 538 meredek lépcsőn lehet feljutni. A kőlépcsők, amelyeket Minamoto Yoritomo (1147-1199) adományozott, a legmeredekebbek és a legkeskenyebbek a mászás elején. 

Feljutva a Gotobiki-iwa sziklára gyönyörű kilátás tárult elénk a  Csendes-óceánra. A shinto teremtés-mítosz szerint három kami (sintó istenség) itt ereszkedett a földre, a Gotobiki-iwa (jelentése: "varangy) szent sziklára. A helyet az egyik istenség lakóhelyeként tartják nyilván.

Leérve begyűjtöttünk egy pecsétet, majd a következő szentély felé vettük az irányt. Az eső pedig egyre jobban esett...

Kumano Hayatama Taisha

A Kumano Kodo vallási terület középpontjában a három Kumano-szentély található: Hongu Taisha, Hayatama Taisha és Nachi Taisha, amik együttesen Kumano Sanzan néven ismertek.

A Kumano Hayatama Taisha a három Kumano nagy kegyhely második része. Shingu városában található, a Kumano folyó torkolatánál. A Hayatama Taisha kb. a 12. század óta ugyanazt a helyet foglalja el a Kumano folyóparton.

A szentély fő istenségei Kumano Hayatama no Okami és Kumano Fusumi no Okami, akik férj és feleség.

A területen belül van egy nagy kőtiszafa (nagi-no-ki). Egyesek szerint több mint 1000 éves, mások szerint Taira no Shigemori (1138-1179) ültette. A zarándokok hagyományosan egy levelet vesznek, hogy a zarándoklatuk szerencsés legyen. A fa terméséből készült nagi-mamori nevű amuletteket árulnak. A fa kimaradt a fényképezésből.

Miután megnéztük a szentélyt elindultunk visszafelé a szállodába. Útközben egy kis étteremben finomat ettünk.

Miért pont Kumano Kodo?

A neten szörfözve mindig lementem azokat a helyeket, amik megtetszenek. Aztán szépen várnak a sorukra, míg ők lesznek a befutók. Kumano Kodoval nem így történt. Májusban hazajöttem Japánból és pár hétre rá láttam róla képeket. Egyből beleszerettem. Elkezdtem keresgélni és egyre jobban megtetszett. Próbáltam minél több infót beszerezni és utána elindult a tervezés.

Egy kis ízelítő, hogy mégis mi ez az egész:

Az első legfontosabb dolog, hogy Kumano Kodo a Világörökség része.

A Kii-hegység sűrű erdőiben található, a Csendes-óceánra néző három szent hely - Yoshino és Omine, Kumano Sanzan és Koyasan -, amelyeket zarándokútvonalak kötnek össze az ókori fővárosokkal, Narával és Kyotoval.

Ezek a zarándokutak a következők:

Nakahechi, Ohechi, Iseji, Kohechi és Omine Okugake.

Az útvonalak közös neve Kumano Kodo (熊 野 古道, Kumano Kodō), ami a zarándokutak hálózatára utal. Több mint ezer éve járnak az emberek ezeken a zarándokutakon. Régen a császárok, a szamurájok, a gazdag és a szegény emberek rótták az ösvényeket. Manapság a világ összes tájáról érkeznek ide. A nagyon elszántak először végigmennek az El Camino de Santiago zarándokúton (Szent Jakab útja), ami szintén egy ősrégi zarándokút és szintén a Világörökség része. Ezután elmennek Japánba, ahol valamelyik zarándokutat végigjárják. Ezután kapnak egy oklevelet, amivel igazolják, hogy megcsinálták mindkettőt. Na, én ennyire nem vagyok bevállalós, ezért csak kisebb túrákat fogok csinálni.

Egy kb. 8 km-es túra.