Rengeteget gyalogoltunk, lépcsőztünk egyik szentélytől a másikig. Két helyen le kellett venni a cipőt, hogy bemehessünk. Az egyik a sógun lakhelye volt. Itt le kellett térdepelni. Rövid ismertető mondtak, majd megáldották a csoportot. Volt itt is füstölő égető, amit ki is próbáltam. Fáradtan értünk vissza a fő útra.
Bementünk egy házias kis étterembe. Összesen 10 ember fért el benne. Az éttermet egy idős hölgy vezette, de a szakácsok is idősebbek voltak. Az vezető hölggyel jól elbeszélgettünk. Megkérdezte, hogy hol a szállásunk, meddig maradunk és persze melyik országból jöttünk. Mikor mondtuk, hogy Magyarországról, egészen felvidult. Egyből mondta a főváros nevét, hogy "Budapeszuto". Én jakitorit ettem. Nagyon finom volt. A végén még a konyhás nénik is sajonarával köszöntek el tőlünk.
Lefényképeztem a nikkói tűzoltólaktanyát is. Utána pedig a tűzoltókat. A fényképezésnél pózoltak és integettek is.
Az állomáson átrakattuk a jegyünket az előbbi járatra, így már fél 8-kor a szállodában voltunk.
