2. nap

Reggel 7 óra 50 perckor sikeresen landoltunk Naritán. A gépről leszállva hihetetlenül jó érzés töltött el.
Igen, megérkeztem :)
Kilépésnél megvolt a szokásos fényképezés, ujjlenyomat vétel. Leadtuk a kitöltött papírokat, hogy csak turisták vagyunk.
A szállodai szoba elfoglalása után szabad program volt. Aznapra terveztem be a könyv vásárlást és a Takeshita Dóri-t is. Már itthon előre lenyomoztam, hogy melyik könyváruházba kell mennem. A tanárnőm megkért, hogy vegyek neki nyelvvizsgás könyveket. Sajnos ilyet nem mindegyik boltban lehet kapni. Kinéztem a metróval legjobban megközelíthetőt.
A metróhoz lemenve először feltöltöttem a Suica kártyámat. Ehhez segítséget kértem a metró beléptető kapunál szolgálatot teljesítő úrtól. Nagyon készséges volt. Pár pillanat alatt megcsinálta nekem. 4000 yent töltöttem rá. Úgy gondoltam, hogy ennyi elég lesz. A kártyát még az előző utazás alatt vettem. 10 évig jó, utána másikat kell venni. Nagyon praktikus. Utazásnál a beléptető kapunál le kell húzni, majd kilépésnél is. Ekkor leveszi róla az utazás összegét. Így megspórolja az ember a macerát a jegyvásárlásokkal. Nem csak a metróra jó, hanem a JR vonat járatokra is. Ez később jól is fog majd jönni.

Suica kártya

Tokió metróhálózata

Egy átszállással eljutottam a kinézett metróállomásra. Még lent segítséget kértem a karbantartóktól. Sajnos nem tudták megmondani, hogy merre kell mennem. Viszont felkísértek - na hova? - a metró ki-bejáratnál lévő emberhez. Mutogattam a papíron a címet, de neki sem volt ismerős. Mit tesz ilyenkor az ember, hát telefonon segítséget kér. Utána ment minden, mint a karikacsapás. Elmagyarázta, hogy a 2. kijáraton kell kimennem. Aztán balra fordulva egy ideig egyenesen, majd jobbra meg fogom látni. Végül sikerült a leírás alapján megtalálnom. A könyváruház nagyon nagy volt. Szerencsére hamar megtaláltam a nyelvvizsgás dolgokat. Kerestem a polcokon és az asztalon, de sehol nem találtam azokat a könyveket, amik nekem kellettek volna. A pultnál a hölgy megnézte a rendszerbe és ott benne volt. Kiderült, hogy a polc leges-legtetejére rakták. Ő is alacsony volt - mint én -, de nehezen azért lehalászta azokat.

Ezután átmentem még a Takeshita Dórira. Ott már ismerős volt minden. Bejutottam a Johnny's Shopba is. Hát, nem olyan volt, ahogyan elképzeltem. Százezer képet lehetett volna venni az együttesekről. Más nem igen volt. A hotelbe visszafelé elméláztam, aminek a következménye az lett, hogy elfelejtettem leszállni. Este hullafáradtan zuhantam be az ágyba. 

Mai fényképek:

Tokió - Takecho park

A Tenchi meisatsu (2012) film plakátja

Takeshita Dóri

Tokiói tűzoltók :)