Ise első nap

Ma nem indultunk korán, mert laza napot terveztem. Hát... egy kis hegymászás még belefért :)

Elsőként a Meoto Iwához mentünk. Az első képek útban a sziklák felé készültek.

Elérve a sziklákat a szárazföldön több tori fogadott.

Végre-végre, jönnek a sziklák :)

Meoto Iwa („Házaspár sziklák”)

A Meoto Iwa az a hely, ahol a legenda szerint Izanagi és Izanami egymáséi lettek.

A nagyobb szikla, ami 9 méter magas, Izanagi, az istenpár férfi tagja. A kisebb, ami 4 méter magas, Izanami, az istenpár női tagja. Úgy néznek ki, mintha egymás felé hajolnának, és egy Oshimenawa (rizsszalmából készült) szent kötél köti össze őket. A kötelet évente háromszor (májusban, szeptemberben és decemberben) egy különleges ünnepség keretén belül cserélik ki.

A Futami Okitama Jinja birtokában lévő régi leírások alapján a köteleket legelőször a 14. században függesztették fel. De a meoto név a Meiji időszakból származik. Ezt megelőzően takeishizaki- nak hívták.

A japán mitológia szerint Izanagi és hitvese, Izanami hozták létre a Japán szigeteket és nemzettek számos sintó istenséget.

Szép lassan haladva előre - mert közben persze fényképezni is kell - megérkezünk magához a szentélyhez.

Futami Okitama Jinja

A szentély bejáratánál lévő ún. temizuya szolgál a test megtisztítására mielőtt belépünk a szentélybe, hogy Istennel találkozzunk.

Temizuya tisztítási rituálé

A jobb kezünkbe vesszünk egy ún. hishakut (merőkanalat). Ezt belemerítjük a medencébe.

Ezután egy kevés vizet öntünk a bal kezünkre. A kanalat átvéve a bal kezünkbe, a jobb kezünket is leöblítjük. Ezután jobb kézben tartva a kanalat egy kis vizet öntünk a bal kezünkbe és kiöblítjük a szánkat, majd lemossuk a bal kezünket. A merőkanalat függőleges helyzetbe fordítjuk úgy, hogy a fennmaradó víz lemossa a fogantyút. Végül a kanalat visszahelyezzük a helyére.

A szentélyben sok békát ábrázoló kőszobor van. A békákról azt mondják, hogy Sarutahiko Okami (a föld istene) angyalai. Ha a temizuyában lévő békákra vizet öntünk, akkor a vágyunk valóra válik.

Elég jó időben végeztünk, ezért még egy kicsi hegymászás is belefért :) Az egyik táblán veszélyes darazsakra figyelmeztettek, de arra nem számítottunk, hogy egy kígyó vagy esetleg sikló (pontosan nem tudom megállapítani) keresztezi az utunkat.

Útban az állomás felé (biztosan bevonzottam) egy mentő és tűzoltó állomás mellett mentünk el.

Ezzel a szép csatornafedéllel búcsúzunk a helytől.

Vonattal visszamentünk Isébe, hogy megnézzük a külső szentélyt.

Ise Jingu Geku (Toyo'uke-daijingu)
Az "Oise-mairi" (zarándoklat a Jingu szentélybe) a "Geku"-ról indul. A legenda szerint Amaterasu istennő nagyon magányos volt egyedül a belső szentélyben (Naiku), ezért Yuryaku császár elhozta neki Kyoto megyéből Toyouke no Omikami-t, aki a gabona, a rizs és a mezőgazdaság istennője. Ő felel az emberek jólétért. Ellátja őket étellel, ruhával és fedéllel a fejük fölött. A Geku külső szentély a Naiku (belső) mellett (ami Amaterasu otthona) jött létre. Mindkettőt a nap és a rizs imádatának szentelték, amely Japán két szimbóluma. Azóta úgy gondolják, hogy Toyouke táplálja Amaterasut, és a két templom kiegészíti egymást. A Naikuba holnap megyünk :)

A bejegyzés zárásaként, hogy ételfotó is legyen :)

A mai ebédem édesburgonyaleves, szendvics (paradicsom, prosciutto, sajt, saláta) és húspogácsa található. A szendvicset az eladótól ajándékban kaptam :)